Hosszú percekig álltam ott. Néztem, ahogy a korát fordítva járó bőnök végzik szertartásukat, néztem, ahogy az összefagyott hindukat lovak hátán cipelik, néztem, ahogy az Orosz csoport tagjai oxigénpalackkal az arcuk előtt araszolnak fölfelé, és néztem, ahogy az imazászlókat jeges hóval fedi be a kegyetlen szél. Aztán eszembe jutott az én oxigénpalackom is és elmosolyodtam. Még néhány fénykép, aztán elindultam lefelé.

Síva próbálkozott még egy ideig, de aztán feladta, és tekintetét visszafordította a hágó másik oldalára. Hegybarátjának persze meghagyta, hogy kínozzon még egy kicsit. Meredek, jeges, keskeny, omladékony ösvények következtek, amiken legalább olyan nehéz volt haladni, mint fölfelé volt. A jakok is Síva végrehajtói voltak. Ha nem ugrottál félre elég gyorsan, átgázoltak rajtad könyörtelenül. Ráadásul fogalmuk sem volt, hogy a tehertől kiszélesedtek. Ahol elfért a szarvuk, ott törtek előre. Így ha az arcom előtt elhúzott egy tülök, még nem lehettem biztos abban, hogy nem sodor el egy hátára kötött zsák.

Hiába lett később laposabb a táj, a fáradtságtól gyakran a botjaimra kellett támaszkodnom, mint egy klasszikus útépítőnek a lapátjára. A torkom is fájt piszkosul. Az orromon keresztül beszívott levegő is pengeként hasogatta a torkom. És akkor még nem is beszéltem a vízről, ami fagyhatáron lötyögött a hátizsákomban. Minden korty éles fájdalommal járt, hiába próbáltam azt a számban előmelegíteni. Ebből a jégkásából 5 liter volt az aznapi adag. Megpróbálom elmagyarázni az ivást. Egy korty a szádba, ami azt jelenti, hogy már csak az orrodon vehetsz levegőt. Ez meg köztudottan azt jelenti a percenkénti negyvenes légzésszámnál, hogy: kevés! De azért öblögetsz, mert a torkod fáj. Nyelés. Igen, de ennyi időd nincs a légzés kihagyására, úgyhogy fenemód gyorsnak kell lenni. Ezután jön a zihálás, amivel megpróbálsz ellensúlyozni egy kicsit az oxigénhiányból. Ez a forgatókönyv, ha a nyelésnél nem rontottad el a ritmust. Ez utóbbi esetben viszont egy kellemetlenebb fuldoklásos köhögés következik, amihez képest az eddig hozott áldozataid eltörpülnek. Na már most ilyenkor az ember addig játszadozik a víz és a levegő között, hogy lassacskán az ájulás szélére keveredik. A botjaimra támaszkodva többször éltem át hasonló, testen kívüli érzést. Mégsem vetődött föl soha többé, hogy miért vagyok itt.

Himalája utazás